"Mihálka László postafőtiszt
Rendes, családját kedvelő, nagy ritkán, de akkor alaposan a hámból kirúgó, máramaros megyei jó családból való ember, hihetetlenül gyáva. Egy alkalommal lakásukban egér zöröghetett, úgy, hogy felzavarta őket, noszogatta a feleségét: „eridj előre, Róza, a lámpával, majd én jövök utánad”, sokat bosszantottuk vele. Egyebekben correct úriember és gavallér, nem sajnálta, ha volt pénze. Hosszas időkig tartó összeköttetésben állottunk, különösen gyermekeink révén, de mi fehér madarunk elhunyván, lassan-lassan felbomlott a barátság. Felesége meghalt, az öreg nem soká gondolkodott, hanem újból megnősült, elvéve egy nyugdíjas postáskisasszonyt, akivel elég boldogan éldegélt. 1926. év február elejéig, amikor is meghalt, s a rákoskeresztúri temetőben temettük el."
Utolsó kommentek