Hősünk 1886 nyarán részt vett a budapesti utcai megmozdulásokon. Az úgynevezett Janszky-féle ügyet – hónapokon át tartó, utcai tüntetésekkel is járó politikai botrányt - Janszky Lajos vezérőrnagy provokálta ki azzal, hogy 1886. május 21-én megkoszorúzta Hentzi táborno sírját.
1886. június 6-án kezdődött az a - nem minden részletében ismert - ügy, ami miatt az akkor éppen Iglauban katonai szolgálatát teljesítő Lowetinszkyt 1887 októberében megkereste a budapesti királyi ügyészség (egy becsületsértési vádirattal).
Az ügy ismert előzménye (részletek a naplóból):
1886. június 6.: Tamásnál voltam pénzt kérni délelőtt, délután megkaptam. 3 órakor nagy zápor volt, Dohány, Diófa, Nyár utczák víz alatt állanak, egy kis leánnyal ismerkedtem meg a kapu alatt az eső alkalmával. Beszéltem Vámossyval s Ödön anyjával, Jozefinumba mentem Ferenczcel. Este nyolcz után a Janszky-féle demonstráczióhoz mentem, ½ 9 tájott egy Minorich nevű fogalmazó a Fiume kávéháztól a központi rendőrségre kísértetett, hol is több brutális jelenetnek voltam tanúja, s láttam a rendőrök hatalmaskodását s jogtalan eljárását.
1886. június 7.: Első reggelem czívis börtönben azzal kezdődött, hogy összeszedtünk 36 krajczárt szivarkára s zsemlyére, miket is egy Andris [rendőr] megfelelő trinkgeldért [borravalóért] cserébe be is hozott. Különben 10-en vagyunk, igen kedélyes kis társaság, várjuk a kihallgatást, én reám, úgy látszik, súlyt fektetnek, majd elválik, már ½ 9-kor kihallgatásra kerültünk, és bizony Páktényivel bennmaradtunk ½ 6-ig, kapván mindegyikünk egy-egy komiszkenyeret; délután egy Mayer Mari nevű leánnyal rendezvoust adtunk 22-ére a Petőfi térre.
[...]
1886. július 6.: Reggel átmentem Sanyihoz, s onnan kapott idéző szerint a 9. lapon említett tüntetés miatt Czárán vizsgálóbíróhoz kihallgatásra, szembesítettek Minorichhal, egy polgári biztossal, s a 703. és 425. számú rendőrökkel. Felvétetvén a jegyzőkönyv, azt aláírtam, elmehettem. Annáéknál s Gazsinál voltam, otthon nagy kunyerálásra kaptam ennivalót. Délután átmentem Sanyihoz, onnan a várzenéhez, Gyula is ott volt.
Egyébként Minorich Albert is hagyott „nyomot” maga után - még ha nem is annyit, mint a naplóíró -, lásd pl. itt.
Utolsó kommentek