Švejk-jegyzetek

Rácz Gyula: a naplóíró budapesti ismerőse, Mindszenty József lakótársa 1896 márciusában.

Retkes Antal: járási írnok Kunszentmiklóson, a naplóíró barátja.

Az 1921-ben megkezdett segédletkötetben így jellemezte őt a naplóíró:
„Kemény, ambitiózus kun koponya, törekvő, de saját kárán tanulta meg, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Megszerezte a jegyzői oklevelet, de kinullázták a választásnál. Nagy barátja a vászoncselédeknek, kedvelője a bornak, de ha sokat vett be belőle, kitör az ősi kun szilajság, s rombolni akar. Egyébként jószívű, s elnézője az emberi gyengeségeknek, vendégszerető. Természete inkább a gazdasághoz hajlik, mint a hivatalnokoskodáshoz. Végigszenvedte a háborút, átélve az olasz front poklát, mint számvivő őrmester került haza, s lincinatusként nyugdíjaztatta magát, visszatért az eke szarvához és gazdálkodik, azonban baja lett, elméje gyengült. Meghalt szegény feje 1924. november 18-án, el is temettem és búcsúztattam november 20-án.”

Németh Bálint: vármegyei hivatalszolga; a vármegyei tisztviselők egyik fő hitelezője.

Horváth Gusztáv: vármegyei írnok, 1848/49-es tüzér főhadnagy.

1921-ben megkezdett naplókötetében így jellemezte őt a naplóíró:
Typikus öreg 48-as alak, kedélyes, zsörtölődő öregúr, aki a hivatalos időt azzal töltötte, hogy a 48-as élményeit mondotta el és bennünket feltartott. Különösen szerette a vörösbort, 82 éves korában bekövetkezett haláláig. Szókimondó öregúr volt, aki nem engedett magával haczkázni, az alispánt is per „öcsém uram” titulálta. Úgy hívtuk az öreg urat: „az öreg hatfontos”.

Rácz György: vármegyei írnok, a naplóíró kollégája Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hivatalában.

1921-ben megkezdett naplókötetében így jellemezte őt a naplóíró:
Nyughatatlan vérő, kóborló természetű volt színész, fukar, fösvény, alkalmilag meg passióiért teli marokkal szórja a pénzt, főszenvedélye a lóverseny, második a nők. Világlátott ember, aki szabadságát arra használta fel, hogy gyalog járta be különösen Boszniát, Dalmátiát, a felső vidéket és Erdélyt. Photographus amateur, s igen szép felvételei vannak. Kupeczkedő természetű, amiben felesége támogatja, akitől legalább egy évben egyszer félévre elválik, azután kibékülnek, s reparálják az időközben keletkezett károkat. Egyébként csendes, alamuszi természetű.

divékújfalusi Ujfalussy Ferenc: vármegyei írnok, a naplóíró kollégája és barátja Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hivatalában.

1921-ben megkezdett naplókötetében így jellemezte őt a naplóíró:
Gőgös olygarcha, erőszakos természet, szikár, nagy tisztelője Bachus apánknak, összeférhetetlen, mérges, maró nyelvű. Őseitől örökölte az erőszakosságot, s úrhatnámságot. Sok bolondot csinált, míg 1907-ben szélhüdés nem érte részlegesen, de természete azután is hajthatatlan és nyakas maradt. 1908-ban megnősült, s csodára egészséges gyermeket nemzett. Sok bolondériát csináltunk, hol összevesztünk, hol kibékültünk. Installatióját (amolyan kinevezésekkor szokásos ebéd, esetleg vacsoraféle) 1896 májusában az akkori kiállítás területén tartotta, vagy három napig, mikor már mindennel beteltünk, éjjel kétfogatú kocsit fogadott, de bele nem ültünk, hanem azt követte a [Város]ligettől a még akkor megvolt Oesterreicherig. Ha már mindennel beteltünk, ő volt az, aki részegségében egy „szlaftrunk” [elalvás előtti ital] bevételét indítványozta, amely eltartott délig. Megesett, hogy a pálinkástól kihoztuk a pálinkát és poharat, s a szemétládán elhelyezkedve politizáltunk és ittunk. Egy alkalommal részegen botorkáltunk nagy zivatarban a Naphegy oldalán, amikor a villám nem messze tőlünk becsapott, megdühödött ezen, s utána vágta a botját dühében. Adósságot mesterileg, s nagy grandezmával tudott csinálni, de már fizetni nem szeretett; az öreg Mártonffy egyszer váltót íratott vele alá, de azt a bank nem escomptálta, eladta hát potom árért egy zsidónak, aki esedékessége napján bemutatta. Hej, csinált Ujfalussy komám olyan patáliát, hogy összeszaladt a vármegye, „kiszegezlek a fülednél fogva, te gazember, ha nem fizetsz”, ordította teljes tüdőből principálisára, és az öreg sosem fizető [Mártonffy], ez alkalommal még is fizettet. Nagy intriguans az Úr előtte, akinek abban tellett legfőbb gyönyörűsége, ha minket ugratni és összeveszekíteni tudott. Később azután alkalmazkodóbb lett, de a nyelve borotvaéles maradt mindig. Gavallér volt a végtelenségig, ha volt pénze. Anno 1900-ban egyszer környékezte a szerencse, nyert az osztálysorsjátékon 200 koronát; a pénzt reggel 10 tájt vette fel, s nagy örömében nagy tálakban hordatta a régi Zenélőből a gusztusos tormás virslit, friss sóskiflit, s számtalan korsó söröket, úgy, hogy beszeszeltünk 2 órára, s kedvünk szottyant Budán folytatni a czéczót, de már erre nem volt pénze, hanem tőlem kért kölcsön 20 koronát. Abscessus collit kapott, s rossz operátió következtében vérmérgezést, s fortuna úgy hozta magával, hogy nagyon kenegett torka expediálta a másvilágra 1921. július 8-án. Felesége követte 1926. év april havában. Három gyermekét: Albert[et], Ferencz[et] és Juliskát a székesfőváros árvaházaiban nevelték fel, szerencséjükre. Juliska szegény 19 éves korában, 1929. II/14-én meghalt.

Franczi: árva fiú, a naplóíró és (környezete) mindenese és pártfogoltja; lóti-futi fiú, akire különböző kisebb szolgálatokat is bíztak (levelek küldése, üzenet átadása stb.), de ugyanígy lopni is küldték Muszil Feriék. Egy ideig az Athenauem nyomdában dolgozott.

Nagy Mariska: közepes termetű, barna leány; cseléd volt Marer kocsimesternél; a naplóíró 1890. május 30-án "hódította meg" az akkor 20 éves leányt.

Marer: kocsimester a MÁV-nál.

Hartmann (Károly?): a naplóíró munkatársa a MÁV-nál 1890-ben.

Nedits/Nedics: a naplóíró kollégája a vasútnál 1890-ben.

Fülöp: kinevezett állomásfelvigyázó a MÁV-nál a kőbányai vasúti őrtoronynál; a naplóíró betanítója 1890-ben

Zsifkovits/Zsifkovics: igazgatósági tag, osztályvezető felügyelő a MÁV-nál.

Gronovszky Márton: titkár, felügyelő a MÁV-nál.

Lachnit János: állomásfőnök (majd főfelügyelő) a MÁV-nál, a M. Kir. Államvasutak Alkalmazottainak Segélyegyletének elnöke.

Teréz: lány Budapesten, a naplóíró barátnőjelöltje.

Rézi: budapesti leány, Rieker Gyula kedvese.

Weimanné: a naplóíró budapesti barátnőjelöltje; kezdetben Hellvig néven, majd leginkább csak W.-ként szerepel a naplóban. Lakcíme 1890-ben: VIII. ker. Karpfenstein (ma: Karácsony Sándor) utca 7.

Janisch: a naplóíró budapesti ismerőse.

Eberling: vsz. vendéglő-tulajdonos Budapesten.

Szentes Jenő: a naplóíró budapesti cimborája, címe 1890-ben: VIII. Aggtelek u. 11. ajtó 3.

Hungerleider: a naplóíró budapesti ismerőse.

Emma: a naplóíró budapesti ismerőse (Eszti nővére?).

Fritz: kávéház-tulajdonos Budapesten.

Mészáros Ilona, Ilka: a naplóíró budapesti barátnőjelöltje, hősünk 1890. március 6-án "hódította meg" az akkor 22 éves, esztergomi származású, szép, szőke leányt; lakcíme 1890-ben: Munkás utca 6., 3. ajtó.

Gronovsky Márton: felügyelő a MÁV-nál, akitől a naplóíró pártfogást remélt.

Sándor: pincér Wohlmutnál.

Valszéky: a naplóíró budapesti ismerőse, törzsvendég Wohlmutnál.

Tecsy: a naplóíró budapesti ismerőse.

Vityikán/Wityekán: hivatalszolga Budapesten a MÁV üzletvezetőségénél; címe 1890-ben: Mester u. 41. I. em. ajtó 23., majd: Gyár u.

Horváth: álláskereső Budapesten a MÁV-nál, a naplóíró segített neki kérvényt írni.

Sretviczer: a naplóíró budapesti ismerőse.

Herkovics: vezető hivatalnok a MÁV-nál.

Wölkerberg: a naplóíró budapesti ismerőse.

Molnár: a naplóíró budapesti ismerőse, 1890 februárjában szerelt le.

Kubinszky/Kubynszky: a naplóíró budapesti ismerőse, akihez lehetett fordulni kölcsön ügyben.

Kopcsek István: a naplóíró budapesti barátja; lakcíme 1892-ben: VIII. Alsó-erdősor u. 16., ajtó 5.

Papp Riczi: a naplóíró budapesti ismerőse, valószínűleg Papp Sanyi rokona/öccse; 1890 februárjában volt 16 év körüli.

Gassnik: a naplóíró budapesti ismerőse.

Zsivodszky: a naplóíró egyik rakodómunkása a MÁV-nál.

Gúr: rakfelvigyázó a MÁV-nál.

Mayer: a naplóíró budapesti ismerőse, többször ebédelt nála; talán alkalmazott volt a MÁV-nál.

Kucziák: rakfelvigyázó/csapatvezető a MÁV-nál.

Irma: talán Borossék lánya.

Samoday Klára: minden bizonnyal Eszti rokona (testvére, unokatestvére).

Köki: a naplóíró budapesti ismerőse, Sanyi lakótársa (rokona?).

Frelviczer: igazgató a Szív utcai iskolában.

Maszopaszt: alkalmazott a Fővámháznál.

Alexi (Alexy) Lajos: állomásfőnök a MÁV Dunaparti teherpályaudvarán.

Köröskényi (Kőröskényi) Bertalan: raktárnok a vasútnál.

Horváth: pénztárnok a MÁV-nál.

Klein: vsz. a naplóíró kollégája a vasútnál.

Molnár: a naplóíró kollégája a vasútnál.

Odrus (Odus) Júlia: szepességi barna, csinos lány, feltehetőleg cselédként dolgozott Budapesten; 1890 elején 20 éves volt, amikor hősünk meghódította, címe ekkor: Dr. Réthy (dr. Réth Mór, műegyetemi tanár), Soroksári u. 18., ajtó 16.

Molnárné: a naplóíró budapesti ismerőse, vsz. szomszédja.

Hlovkay: a naplóíró kollégája a vasútnál.

Papesch: a naplóíró kollégája a vasútnál.

Juhász: rakfelvigyázó a vasútnál.

Illésné: a naplóíró budapesti ismerőse.

Betz: a naplóíró budapesti ismerőse; lakcíme 1889-ben: Síp utca 17.

Pista: volt belvárosi sekrestyés.

Révész: budai cipész.

Brichter: főraktárnok a Ganz-gyárban.

Setti: bádogos a Lipót utca 1. sz. alatt, aki révén a naplóíró álláshoz jutni remélt.

Matter: igazgató a Pest-Budai Gőzmalomnál.

Estány: a naplóíró budapesti cimborája.

Hetessyné: budapesti ismerős, Hetessy felesége.

Viktorin: a józsefvárosi pályaudvaron szolgált, 1889-ben a József utcában lakott.

Rieker Gyula: a naplóíró budapesti cimborája.

Róza: fiatal lány, Muszil Feriéknél lakott, a naplóíró gyakran "nyomkodta".

Langer Bódog: vasúti főfelügyelő.

Róza szakácsné: abban a házban lakhatott, ahol Anna néniék.

Lori: a naplóíró budapesti ismerőse (lakótársa?)

Feledy Druzsák Karolin (Feledy Klára?): a naplóíró nőismerőse, Sarolta testvére; 1889-ben Kőbányán lakott, a Füzér és Alkotmány utcák sarkán.

Samoday Juli: Eszti nőrokona (testvére); cselédféleség Fejérváry miniszternél, a naplóíró támogatója.

Feledy Sarolta: a naplóíró nőismerőse, Karolin testvére; 1889-ben a Nagymező utca 37. sz. alatt, Nohel Rezsőnél lakott (dolgozott cselédként?)

Kanovits Zoltán: hivatalnok az Osztrák Államvasútnál; a naplóíró segítséget/pártfogást remélt tőle állásügyben.

Rösner Gusztáv: vasúti hivatalnok a MÁV-nál, állomási alfőnök; támogatását remélte a naplóíró állásügyben.

Stadlerné: a naplóíró családjának lehetett ismerőse.

Kiss: szabó az Illés utca 10. sz. alatt.

Oberbauer: a naplóíró budapesti ismerőse.

Lukátsy: a naplóíró budapesti ismerőse, akitől segítséget remélt; címe 1889-ben: Bérkocsis utca 17. - talán azonos Lukátscsal.

Júlia: Stranszky Gyula nőismerőse.

Svoboda: budapesti szabó.

Amesininé: a naplóíró budapesti ismerőse.

Cseszkó: raktárnok/rakfelvigyázó a MÁV-nál.

Röszler: pénztárnok a MÁV-nál.

Böhm: budapesti zálogos.

Marci (Marczi): vsz. lóti-futi fiú, aki kisebb szolgálatokat tett a naplóírónak (üzenetek átadása, tiszta ruha kihordása), akárcsak Franczi.

Tandler: egy MÁV-hivatalnok ismerőse.

Pacher Ferenc: pénztárnok a közraktárnál.

Walter: raktárnok/rakfelügyelő a közraktárnál.

Gansfried: raktárnok a közraktárnál; a naplóíró régi, ifjúkori/családi ismerőse.

Bleuer: zálogos Budapesten.

Braunecker: a naplóíró kollégája a MÁV Dunai Teherpályaudvarán; hősünk gyakran ebédelt nála.

Knopf Mihály: Raksányiné öccse, rakódómunkás a MÁV Dunaprti Teherpályaudvaron.

Kopler: budapesti szabó.

Manczig: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Raksányi: budapesti ismerős.

Barta: csapatvezető a Dunaparti Teherpályaudvaron, majd kisegítő a központban.

Mazák: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Raksányiné: budapesti ismerős; Raksányi felesége, Knopf Mihály nővére. Jó viszonyban lehetett Samoday Esztivel, a naplóíró ugyanis több ízben is Raksányinén keresztül jutatta el leveleit szeretőjéhez.

Uzsák: csapatvezető a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Saniga: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Koszter: feltehtőleg raktárnok-féleség a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Sas: vsz. Sass János, vasúti tisztviselő.

Sinták: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Lehel: rakfelvigyázó/csapatvezető a MÁV Dunaparti Teherpályaudvaron.

Boross: fizetőpincér, Borossné férje; a naplóíró szállásadója a Liliom utca 6. sz. alatt 1889 végétől fél évig.

Miskolczi: vasúti hivatalnok (raktárfőnök?) Budapesten.

Sincsák: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Gaganetz: raktárnok/rakfelügyelő-féleség a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Borossné: Boross felesége; a naplóíró szállásadója a Liliom utca 6. sz. alatt 1889 végétől fél évig; a lakásban zugbordélyt is működtetett.

Kardos: alkalmazott (raktáros?) a vasútnál Budapesten.

Maurik: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Schwarz József: rakfelvigyázó/csapatvezető és kocsifelíró a MÁV Dunaparti Teherpályaudvaron; jó viszonyban volt a naplóíróval. Lakcíme 1889-ben: Angyal utca 9., 4-es ajtó; 1890-ben: Páva u. 25.

Mari: magyar leány Borossék lakásában; 1889 decemberében - meghódításakor - 18 éves volt.

Vieszigmann, Viezzigmann: a naplóíró budapesti ismerőse; 1889-ben lakcíme: a Dessewffy utca 45. 4-es ajtó.

Mihoky: magasabb rangú hivatalnok a MÁV-nál.

Metykó Katica: a naplóíró barátnőjelöltje, aki pénzzel is támogatta hősünket; a Kis Újság apróhirdetésén keresztül ismerkedtek meg.

Szobber: rakódómunkás vagy rakfelügyelő a MÁV-nál.

Spiller: a naplóíró kollégája a Dunaparti Teherpályaudvaron, rakfelügyelő.

Székely: feltehetőleg hivatalnok a MÁV-nál.

Soretz: csapatvezető/rakfelvigyázó a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Vida: feltehetőleg rakfelügyelő- vagy rakódómunkás-féleség a MÁV-nál.

Marossy: a naplóíró kollégája a Dunaparti Teherpályaudvaron.

Holczer: minden bizonnyal raktárnok/rakfelügyelő a MÁV-nál.

Vörös: szabó (?) Budapesten.

Schneider: csapatvezető/rakfelügyelő a MÁV-nál.

Zánthó: a naplóíró kollégája a Dunaparti Teherpályaudvaron.

Kuriczák: feltehetőleg tisztviselő/raktárnok a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Annus: Papp Sanyi kislánya (?).

Tiller (Samu?): kereskedő Budapesten.

László: alkalmazott (raktárnok?) a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Nagy: csapatvezető a MÁV Duaparti Teherpályaudvarán; Nagyné férje, egy ideig hősünk szállásadója volt.

Szombati: raktárnok a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Szentkirályi (Dániel?): rakfelvigyázó/raktárnok a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Nagyné: Nagy felesége, egy ideig hősünk szállásadója volt.

Novák: rakfelvigyázó a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Oettl: feltehetőleg a naplóíró egyik kollégája a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Reitszám Rudolf/Rezső: a naplóíró budapesti cimborája; később fővárosi hivatalnok.

Bányay: Miskolcról átkerült rakfelvigyázó a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Lőwy, Lőw: állomásfelvigyázó a MÁV Dunaparti Therpályaudvarán.

Pujcsics: raktárnok/rakfelügyelő a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Dieker: a naplóíró lakótársa Anna néniéknél.

Németh: a naplóíró kollégája a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarnál.

Popovics: hivatalnok, helyettes főnök a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Papp Sándor, Sanyi (1863-1925): a naplóíró gyermekkori barátja, tapétázó, szobafestő munkás, Papp Jancsi bátyja. Könyveit és éremgyűjteményét a naplóíróra hagyta.

A naplóíró és Sanyi 1878-ban ismerkedtek meg (szomszédok voltak a Sebestyén utca 3. számú házban), együtt kezdtek el naplót írni 1882-ben. Hősünk többször húzta meg magát Sanyiéknál, 1886. májusától egészen a bevonulás napjáig náluk lakott az I. kerületi Promontori út 15. szám alatt; Sanyi címe 1889-ben is ez volt.

Érdekesség, hogy Papp Sándor részt vett a Wenckheim-palota (ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépülete) építésében (pontosabban nyilván a tapétázásában); 1889. október 26-án írta a naplóíró, hogy: „11-kor el Sándorhoz a Wenckheim-féle házhoz, ahol dolgozott”.

Az 1920-as évek elején így mutatta be barátját a naplóíró:

„Papp Sándor, tapétázó munkás

Gyermekkori, legjobban szeretett barátom. Igazi tatár typus, önfejű, konok, hajthatatlan, de becsületes, jószívű magyar. Különcz a szó szoros értelmében. Családtagjaihoz ragaszkodik, de azt a világért nem mutatja, de amikor bajban vannak, akkor feltétlen ott van. Zárkózott kedélyű, philosóphikus hajlamú, nagy könyvbúvár, erősen conservatív természetű, és törhetetlen 48-as függetlenségi ember. Barátságunk, bár már ritkán érintkezünk, fennáll. Gyűjtőszenvedélye van, különösen a könyveket gyűjti, tőle örököltem én is könyv-, régi pénz-gyűjtési szenvedélyemet, ő szoktatott reá a parfümre. Volt aránylagos jómódban, de legtöbbet nyomorgott. Szenvedélyei nincsenek, egyedül a könyvek, de ezekre erején felül is áldoz. Tudok esetet, hogy ez az ember, aki hétszámra 10 krajczárból ebédelt naponta, a vasárnap kivételével, habozás nélkül adott 5 frtot egy neki megfelelő könyv[ért], metszet[ért], vagy régi pénzért. Hűséges, nem igen barátkozó, szomorúbb napjaimban odaadóan támogatott, és megosztotta velem utolsó falatját. Rajongóan szereti velem együtt szülővárosunkat, Budapestet, melynek minden zegét-zugát ismeri, különös előszeretettel gyűjti a fővárosra vonatkozó könyveket, röpiratokat, metszeteket, képeket, van is belőlük egy olyan könyvtára, hogy ritkítja párját, és kár lesz, ha avatatlan kezekbe kerül. Könyveit annyira félti, hogy ha elmegy hazulról, szobáját bezárja, s abba közvetlen környezete sem léphet be őnélküle. Boldog gyermekkorom legkedvesebb lénye marad nekem mindig.”

Eszti, Samoday Eszter (Bendl Ferencné): éveken keresztül a naplóíró szeretője, kitartója, illetve élettársa Budapesten.

Eszti 1882 októberében ismerkedett meg az akkor még kevesebb mint 17 éves - már teljesen árva - naplóíróval, miután az az ő lakásukban vett ki albérletet. Hősünk 18 éves korában, 1884. január 11-én létesített első ízben szexuális kapcsolatot az akkor 34 éves nővel (ez volt hősönk ötödik „hódítása” az életében): „1884 januárjában hazamentem Bendlékhez, ott az asszonnyal magam lévén otthon, viszonyba keveredtem [...]. A nő nem volt törvényes neje Bendlnak, neve Samoday Eszter volt, ugyanazév márcziusában azonban viszonyukat törvényesítették”.

A későbbiekről pedig így ír visszaemlékezéseiben: „tengődtem lopva a napot, éldegélve menage a troisban az árvaszéknél levő tőkém terhére, [...] közös háztartásra léptem most már Bendlnével, a Bokréta utcza 22. számú házban bérelve lakást [...] Bendlnével összeveszve, azt ott hagytam, [...] Bendlné segített, amit tudott [...] elemózsiát meg Bendlnétől kapva, egész szeptember 30-ikáig, a bevonulásom előtti napig”.

Stranszky Gyula: a naplóíró pesti barátja; 1883. január 24-én találkoztak először: „Österreichernél voltam, új ismeretség egy Stransky Gyulával”.

Az 1920-as évek elején így emlékezett reá a naplóíró:

„Stranszky Gyula kárpitossegéd

Gyermekkori barátom, vad, erőszakos, rettentő könnyelmű fárter, aki előtt semmi sem volt szent, amikor az ő becses énjéről volt szó. Lopott, csalt, ha neki kellett, viszont két kézzel szórta [a pénzt], ha kedvére való emberrel jött össze. A [ezernyolcszáz]nyolcvanas években heti keresete 25–30 forint volt, ami nagy pénz volt akkoriban, de arról, hogy lakásról, ruháról, a bekövetkezendő télről gondoskodott volna, szó sem volt. Felsőruhát akkor vett, ha az lerongyosodott róla, fehér alsóruhát, ha keresete volt, megvette tetőtől talpig, a szennyest a sarokba vágta, s csak ősszel, amikor már szorult a kapcza, szedte össze, és mosatta ki, hogy azután eladhassa. Vad erőszakossága annyira ment, hogy az általa igen szeretett Aranka nevű leánynak, mert az asztalon keresztül tányérjába nyúlt, kezében levő villával kiszúrta az egyik szemét. Elbizakodott, amikor jól ment dolga, gyáván meghunyászkodó a nem szeretem napokban. Bolondabbnál bolondabb ötletei voltak. Így egy alkalommal, hideg napon, meglátogattam erzsébetfalvi lakásán. Az ipse egy széket állított a befűtött takaréktűzhelyre, és ott gunnyasztott, melengetve magát. Féktelen kicsapongó életmódja – korán a család, későn az emberiség részére – tüdővészben elvitte a halál 42 éves korában.”

Sterczli: minden bizonnyal a naplóíró egyik budapesti ismerőse.

Fehérhegyi: alkalmazott (hivatalnok?) a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Müller: órás Budapesten.

Esztike: leány abban a házban, ahol Muszil Feri lakott.

Rumbach István: orvos, végrendeletét 1898-ban hiredették ki.

Hechner: a naplóíró budapesti ismerőse.

Schwarzmann: könyvkötő, albérlő Anna néniéknél, a naplóíró lakótársa.

Schneller: könyvkötő, albérlő Anna néniéknél, a naplóíró lakótársa.

Freund: a naplóíró kölcsönt remélő budapesti ismerőse.

Diller Illés: nagyváradi származású pénzügyminisztériumi gyakornok, a naplóíró szobatársa (ágybérlő) Anna néniéknél.

Marmelcz Ilona: a naplóíró barátnője lehetett 1886 előtt.

Gyps: a naplóíró budapesti ismerőse.

Pali

Malics: a naplóíró ismerőse Budapesten.

Kovács Katica: prostituált a Nyár utcai bordélyházban; találkozásuk alkalmával (1888 márciusában) anyagi ellenszolgáltatás nélkül részesítette nemi örömökben a naplóírót, így Katica felkerülhetett hősünk statisztikáinak „Hódítások” rovatába - tizenkettedikként.

Gräef, Graef: a naplóíró barátja Budapesten (talán Sanyi egyik szomszédja).

Csáp Karolin: a naplóíró lányismerőse (egykoron barátnőfélesége?) Budapesten.

Acsay és Lévay: albérlő fiatalok a naplóíró pesti nagynénjénél, Anna néninél.

Lidi: a naplóíró (pesti?) ismerőse, talán valami barátnő-féleség.

Hősünk 1886 nyarán részt vett a budapesti utcai megmozdulásokon. Az úgynevezett Janszky-féle ügyet – hónapokon át tartó, utcai tüntetésekkel is járó politikai botrányt - Janszky Lajos vezérőrnagy provokálta ki azzal, hogy 1886. május 21-én megkoszorúzta Hentzi táborno sírját.

1886. június 6-án kezdődött az a - nem minden részletében ismert - ügy, ami miatt az akkor éppen Iglauban katonai szolgálatát teljesítő Lowetinszkyt 1887 októberében megkereste a budapesti királyi ügyészség (egy becsületsértési vádirattal).

Az ügy ismert előzménye (részletek a naplóból):

1886. június 6.: Tamásnál voltam pénzt kérni délelőtt, délután megkaptam. 3 órakor nagy zápor volt, Dohány, Diófa, Nyár utczák víz alatt állanak, egy kis leánnyal ismerkedtem meg a kapu alatt az eső alkalmával. Beszéltem Vámossyval s Ödön anyjával, Jozefinumba mentem Ferenczcel. Este nyolcz után a Janszky-féle demonstráczióhoz mentem, ½ 9 tájott egy Minorich nevű fogalmazó a Fiume kávéháztól a központi rendőrségre kísértetett, hol is több brutális jelenetnek voltam tanúja, s láttam a rendőrök hatalmaskodását s jogtalan eljárását.
1886. június 7.: Első reggelem czívis börtönben azzal kezdődött, hogy összeszedtünk 36 krajczárt szivarkára s zsemlyére, miket is egy Andris [rendőr] megfelelő trinkgeldért [borravalóért] cserébe be is hozott. Különben 10-en vagyunk, igen kedélyes kis társaság, várjuk a kihallgatást, én reám, úgy látszik, súlyt fektetnek, majd elválik, már ½ 9-kor kihallgatásra kerültünk, és bizony Páktényivel bennmaradtunk ½ 6-ig, kapván mindegyikünk egy-egy komiszkenyeret; délután egy Mayer Mari nevű leánnyal rendezvoust adtunk 22-ére a Petőfi térre.
[...]
1886. július 6.: Reggel átmentem Sanyihoz, s onnan kapott idéző szerint a 9. lapon említett tüntetés miatt Czárán vizsgálóbíróhoz kihallgatásra, szembesítettek Minorichhal, egy polgári biztossal, s a 703. és 425. számú rendőrökkel. Felvétetvén a jegyzőkönyv, azt aláírtam, elmehettem. Annáéknál s Gazsinál voltam, otthon nagy kunyerálásra kaptam ennivalót. Délután átmentem Sanyihoz, onnan a várzenéhez, Gyula is ott volt.

Egyébként Minorich Albert is hagyott „nyomot” maga után - még ha nem is annyit, mint a naplóíró -, lásd pl. itt.

Lencsike:  Papp Sanyi gyermeke, 1887 nyarán lett komolyan beteg, 1887. december 6-án halt meg (lásd itt).

Margit: Klobetz Károly budapesti kedvese.

Orbán Juliska: a naplóíró barátnőjelöltje/udvaroltja Budapesten a Markotányos pincéből; később - "elbeszélés szerint" - Ödön kedvese lett. Lakcíme 1889-ben: Borz utca 7.

Ödön: a naplóíró barátja Pesten, akiben később már sokszor nem bízott meg, különösen Eszti miatt.

Bölönyi Lenke: a naplóíró barátnőjelöltje Pesten.

Tamás: a naplóíró barátja Budapesten.

Werkmüller: a naplóíró barátja/ismerőse Budapesten.

Karaszek Gyula: a naplóíró barátja Budapesten; 1886. március 13-án írta többek között: „czudarul becsíptünk, Sanyi nálam aludt, Karaszek is ott volt, jelenleg hallomásból és látásból ítélve striczi”.

Malaky: a naplóíró ismerőse Budapesten.

Muszil Jánosné, Muszilné, Muszil mama: a naplóíró gyermekkori cimborájának, Muszil Ferinek anyja, házmester.

Nincstelen, árva hősünk 1885.05.02. és 1886.05.01. között lakott náluk az akkori IV. kerületi Duna utca 4. (6.?) szám alatti épületben (addig, amíg az asszony hitelezett neki), de később is igen gyakran megfordult Musziléknál, többször kifejezetten Muszilnét keresve. A naplóíró – saját kimutatásai szerint – igen komoly összeggel, 200 forinttal tartozott az asszonynak (feltehetőleg albérletért és kosztért, esetleg egyéb kölcsönkért is - lásd itt).

Odor: a naplóíró ifjúkori ismerőse Budapesten.

Hoffmann: a naplóíró budapesti ismerőse, állomásfőnök a MÁV-nál.

Mayer Mari: a naplóíró egyik budapesti barátnőjelöltje.

Liszmayer: a naplóíró budapesti ismerőse.

Gyurkovics: vasúti hivatalnok a MÁV-nál.

Vogel: a naplóíró budapesti ismerőse, akinek pénzzel tartozott 1883-ban; feltehetőleg azonos azzal a Vogellel, aki az 1888-as hitelezői listán is szerepel.

Wein: ügyvéd Budapesten.

Pártényi: a naplóíró pesti ismerőse.

Józsi: minden bizonnyal valamiféle lótifuti fiúcska, akire kisebb szolgálatokat bíztak.

Ormóssy: MÁV-alkalmazott a Dunaparti teherpályaudvaron.

Öttenbergerné, Margit: a naplóíró nőismerőse Budapesten; hősünk 1886. február 5-én „hódította meg”.

Vilma: Muszil Feri barátnője 1886 májusa és augusztusa között.

Groglott: a naplóíró budapesti ismerőse (Groglott Péter, orvos, háztulajdonos?)

Gallschneider: a naplóíró budapesti ismerőse.

Lendovszky: kiugrott kispap, alkalmazott a MÁV-nál.

Korcsekné: a naplóíró keresztanyja. Hősünk és keresztszülei között nem lehetett szorosabb kapcsolat, leginkább csak nagyobb ünnepek alkalmával találkoztak.

Petrányi Mihály: a naplóíró ismerőse Budapesten (feltehetőleg házmester); igen komoly összeggel szerepel hősünk 1888-ból származó hitelező-listáján.

Illésné: a naplóíró budapesti ismerőse.

Samoday Jancsi: a naplóíró pesti barátja, Eszti rokona (testvére?); feleségét Irmának hívták.

Engels/Engl Ottó: vasúti térmester a MÁV-nál.

Konlechner: a naplóíró ismerőse Budapesten.

Gazsi, Borbás, Borbás Gáspár: a naplóíró gyámja.

Hősünk megözvegyült anyjának volt szeretője, kecskeméti születésű ügyvéd, ügyész. Annak a Borbás Gáspárnak az apja, aki később a magyar futballválogatott első gólját szerezte.

A naplóíró az 1920-as években a következőképpen mutatta be egykori gyámját:

„Borbás Gáspár székesfővárosi f. ügyész.

Kerek koponyájú ivadéka Kecskemétnek, benne eme faj jó és rossz tulajdonsága. Családomnak csak vesztére volt. Anyám 1872-ben elözvegyülve, 1875-ben beléje gabalyodott a nálánál fiatalabb szemrevaló legénybe, benső viszonyt kezdett vele, később concubinatusban ['vadházasságban'] éltek. A viszonynak következményei voltak: Károly, aki zsenge korban elhúnyva, Kecskeméten lett eltemetve, és Sándor, aki circa 11 hónapig élt, 1879 mártiusában lett eltemetve. Ezen viszony következtében anyám elhanyagolt, életemet a cselédség között töltöttem, amely Borbás ellen uszított, s miután perpatvarkodások a férfi könnyelmű élete folytán gyakoriak voltak, megesett, hogy én, a 12 éves siheder támadtam a felnőtt emberre, fatuskóval fenyegetve meg őt. Az egészségtelen viszony 1880-ig tartott, de háztartásunkat anyám már 1879 novemberében felosztotta. Borbás a fővárosnál nyert alkalmazást, és lassan egészen elhidegült, aminek következménye lett anyámnak 1881 november 2-án gyufaoldattal elkövetett öngyilkossága, amibe XI/4-én bele is halt szegény, csalódva szerelmében és gyermekében. Ezt nem bírta ki. Borbás gyámom lett, bizony, a viszony feszült volt jó ideig köztünk, s csak lassan-lassan enyhült. Anyám halála után elvette Apaticzky Olgát, a VI. ker. tiszti orvosának leányát, aki két fiút szült neki: Gáspárt, elég jó nevű ügyvédet, akit a fővárosnál mint alügyészt a commun alatti magatartásáért nyugdíjaztak, és Sándort, aki magasabb papi kiképzést nyerve, fővárosi hitoktató, s ragaszkodik hozzám; ifj. Borbás Gáspár jelesebb footballbajnok volt, s mint ilyen bejárta Európát, dicsőséget szerezve a magyar névnek. Az öreget nyugdíjazták, s Jászkerekegyházán épített tusculánumában ['békés lakában'] él, hol meg is látogattam. Valószínű, hogy feleségétől elválva 5-6 évi együttlét után, mostanában elvette a [18]70/80-as évek hírhedt Schwarz Lauráját, mert azt nála találtam. Ez a nő nagyot vétkezhetett anyám ellen, mert mindenszentekkor felkereste s bevirágozta sírját, s tőlem láthatóan fél. A fiúkkal jóban vagyunk.”

Borbás Gáspár lakcíme 1889-ben: VII. Dohány utca 82., 1892-ben: K. Korona((-hg.)) út 4. III. em. 6.

István: a naplóíró cimborája.

Pikalla: a naplóíró barátnőjelöltje Budapesten.

Fischer: a naplóíró munkatársa a vasútnál.

Blacsay: alkalmazott a MÁV-nál.

Kriszta Ignác (megh. 1894): szabó, templomi ruha- és papi öltöny-készítő; hősünk bérmaapja, Zdejnek Olimpia férje. Egy 1881-es dokumentumban tanúként szerepel,az anya hagyatéki leltárában is felbukkan a neve.

Papp Jánosné szül. Rosenberg Mária: Papp Sanyi és Papp Jancsi anyja, 1904. december 10-én halt meg.

Bór: a naplóíró budapesti ismerőse.

Mikics: a naplóíró budapesti ismerőse.

Schiffer: a naplóíró budapesti ismerőse, alkalmazott a MÁV Dunaparti pályaudvaránál 1886 nyarán.

Hetessy: a naplóíró ismerőse Budapesten.

Jancsi, Papp János: a naplóíró gyermekkori barátja; Papp Sanyi öccse, 1912. január 6-án halt meg.

Ugyanazon a napon vonult be a katonasághoz, mint hősünk (ő viszont Budapesten, a Ferdinánd/Nándor-laktanyában szolgálat).

Patay Teréz, Rézi néni: a naplóíró egykori dajkája; gyakran segített az ifjú Lowetinszkynek.

Kovács: a naplóíró budapesti ismerőse.

Scholtz: a naplóíró budapesti ismerőse.

Hertl: a naplóíró budapesti ismerőse.

Rácz: a naplóíró budapesti ismerőse.

Medetz: talán a Medetz-féle váci utcai trafik tulajdonosa.

Kosik: a naplóíró ifjúkori pesti cimborája; 1883 májusában együtt vettek részt egy utcai verekedésben, aminek következtében Kosikot be is kísérték.

Góth Lajos: (fő)felügyelő a MÁV-nál. Hagyatéki ügyét lásd itt.

Bernát/Bernáth Béla: városi tanácsos és ügyvéd, akitől a naplóíró protekciót, támogatást remélt álláskeresésekor; lakcíme 1889-ben: Koronaherceg utca 18.

Ürményi: a naplóíró budapesti ismerőse.

Irmuska: leány az Eskü téren.

Zsófi: a naplóíró egyik budapesti barátnője.

Gyenes: a naplóíró ifjúkori cimborája Budapesten; talán ugyanaz a Gyenes, akinél hősünk gyakran reggelizett 1889 novemberétől kezdve.

Steinwasser: alfőnök a MÁV-nál.

Benke Elemér: vasúti hivatalnok, ellenőr a MÁV-nál, akitől állásügyben közbenjárást várt a naplóíró.

Sállyné: a naplóíró budapesti ismerőse.

Kozma Teréz, Rézike: váci származású leány Budapesten, aki többször megfordult Musziléknál, talán albérlő lehetett ott. Váci címe 1890-ben: Iskola tér 114., özvegy Mundrichnénál.

Lajos: a naplóíró pesti (minden bizonnyal kevésbé közeli) barátja.

Takács: fővigyázó a pénzügyőrségnél 1883-ban.

Kozacsek: rakfelvigyázó a MÁV-nál.

Kácsor: vasúti tisztviselő 1886 nyarán a Danaparti teherpályaudvarnál.

Pintér: a naplóíró kollégája a MÁV-nál.

Lanyó: a naplóíró budapesti ismerőse.

ifj. Borbás Gáspár (1884-1976): ügyvéd, ügyész és labdarúgó; a naplóíró gyámjának fia.

Ő rúgta a magyar válogatott első gólját (1903-ban, Csehország ellen).

Bővebben lásd itt.

Nagy: a naplóíró ifjúkori ismerőse Pesten.

Bakó: a naplóíró budapesti ismerőse

Glogovátz József: a naplóíró barátja Budapesten.

Löffler: vasúti hivatalnok a Dunaparti teherpályaudvaron.

Kósáné: háromgyermekes asszony, aki testével fizetett a naplóírónak azért, hogy búzát lophasson.

Dobra: a naplóíró budapesti ismerőse.

Csizsek Jozefa, Pepka: a naplóíró családjánál dolgozó cseléd.

1881 januárjában az akkor 15 éves naplóíró vele, az akkor 50 éves Pepkával létesítette első nem pénzen vett szexuális kapcsolatát.