Švejk-jegyzetek

Nagy Mariska: közepes termetű, barna leány; cseléd volt Marer kocsimesternél; a naplóíró 1890. május 30-án "hódította meg" az akkor 20 éves leányt.

Marer: kocsimester a MÁV-nál.

Hartmann (Károly?): a naplóíró munkatársa a MÁV-nál 1890-ben.

Nedits/Nedics: a naplóíró kollégája a vasútnál 1890-ben.

Fülöp: kinevezett állomásfelvigyázó a MÁV-nál a kőbányai vasúti őrtoronynál; a naplóíró betanítója 1890-ben

Lachnit János: állomásfőnök (majd főfelügyelő) a MÁV-nál, a M. Kir. Államvasutak Alkalmazottainak Segélyegyletének elnöke.

Gronovszky Márton: titkár, felügyelő a MÁV-nál.

Zsifkovits/Zsifkovics: igazgatósági tag, osztályvezető felügyelő a MÁV-nál.

Weimanné: a naplóíró budapesti barátnőjelöltje; kezdetben Hellvig néven, majd leginkább csak W.-ként szerepel a naplóban. Lakcíme 1890-ben: VIII. ker. Karpfenstein (ma: Karácsony Sándor) utca 7.

Rézi: budapesti leány, Rieker Gyula kedvese.

Teréz: lány Budapesten, a naplóíró barátnőjelöltje.

Eberling: vsz. vendéglő-tulajdonos Budapesten.

Janisch: a naplóíró budapesti ismerőse.

Tecsy: a naplóíró budapesti ismerőse.

Valszéky: a naplóíró budapesti ismerőse, törzsvendég Wohlmutnál.

Sándor: pincér Wohlmutnál.

Gronovsky Márton: felügyelő a MÁV-nál, akitől a naplóíró pártfogást remélt.

Mészáros Ilona, Ilka: a naplóíró budapesti barátnőjelöltje, hősünk 1890. március 6-án "hódította meg" az akkor 22 éves, esztergomi származású, szép, szőke leányt; lakcíme 1890-ben: Munkás utca 6., 3. ajtó.

Fritz: kávéház-tulajdonos Budapesten.

Emma: a naplóíró budapesti ismerőse (Eszti nővére?).

Hungerleider: a naplóíró budapesti ismerőse.

Szentes Jenő: a naplóíró budapesti cimborája, címe 1890-ben: VIII. Aggtelek u. 11. ajtó 3.

Horváth: álláskereső Budapesten a MÁV-nál, a naplóíró segített neki kérvényt írni.

Vityikán/Wityekán: hivatalszolga Budapesten a MÁV üzletvezetőségénél; címe 1890-ben: Mester u. 41. I. em. ajtó 23., majd: Gyár u.

Kubinszky/Kubynszky: a naplóíró budapesti ismerőse, akihez lehetett fordulni kölcsön ügyben.

Molnár: a naplóíró budapesti ismerőse, 1890 februárjában szerelt le.

Wölkerberg: a naplóíró budapesti ismerőse.

Herkovics: vezető hivatalnok a MÁV-nál.

Sretviczer: a naplóíró budapesti ismerőse.

Kucziák: rakfelvigyázó/csapatvezető a MÁV-nál.

Mayer: a naplóíró budapesti ismerőse, többször ebédelt nála; talán alkalmazott volt a MÁV-nál.

Gúr: rakfelvigyázó a MÁV-nál.

Zsivodszky: a naplóíró egyik rakodómunkása a MÁV-nál.

Gassnik: a naplóíró budapesti ismerőse.

Papp Riczi: a naplóíró budapesti ismerőse, valószínűleg Papp Sanyi rokona/öccse; 1890 februárjában volt 16 év körüli.

Kopcsek István: a naplóíró budapesti barátja; lakcíme 1892-ben: VIII. Alsó-erdősor u. 16., ajtó 5.

Frelviczer: igazgató a Szív utcai iskolában.

Köki: a naplóíró budapesti ismerőse, Sanyi lakótársa (rokona?).

Samoday Klára: minden bizonnyal Eszti rokona (testvére, unokatestvére).

Irma: talán Borossék lánya.

Illésné: a naplóíró budapesti ismerőse.

Juhász: rakfelvigyázó a vasútnál.

Papesch: a naplóíró kollégája a vasútnál.

Hlovkay: a naplóíró kollégája a vasútnál.

Molnárné: a naplóíró budapesti ismerőse, vsz. szomszédja.

Odrus (Odus) Júlia: szepességi barna, csinos lány, feltehetőleg cselédként dolgozott Budapesten; 1890 elején 20 éves volt, amikor hősünk meghódította, címe ekkor: Dr. Réthy (dr. Réth Mór, műegyetemi tanár), Soroksári u. 18., ajtó 16.

Molnár: a naplóíró kollégája a vasútnál.

Holló: budapesti vendéglős (?).

Klein: vsz. a naplóíró kollégája a vasútnál.

Horváth: pénztárnok a MÁV-nál.

Köröskényi (Kőröskényi) Bertalan: raktárnok a vasútnál.

Alexi (Alexy) Lajos: állomásfőnök a MÁV Dunaparti teherpályaudvarán.

Maszopaszt: alkalmazott a Fővámháznál.

Samoday Juli: Eszti nőrokona (testvére); cselédféleség Fejérváry miniszternél, a naplóíró támogatója.

Lori: a naplóíró budapesti ismerőse (lakótársa?)

Langer Bódog: vasúti főfelügyelő.

Rieker Gyula: a naplóíró budapesti cimborája.

Hetessyné: budapesti ismerős, Hetessy felesége.

Matter: igazgató a Pest-Budai Gőzmalomnál.

Brichter: főraktárnok a Ganz-gyárban.

Pista: volt belvárosi sekrestyés.

Svoboda: budapesti szabó.

Lukátsy: a naplóíró budapesti ismerőse, akitől segítséget remélt; címe 1889-ben: Bérkocsis utca 17. - talán azonos Lukátscsal.

Oberbauer: a naplóíró budapesti ismerőse.

Kiss: szabó az Illés utca 10. sz. alatt.

Stadlerné: a naplóíró családjának lehetett ismerőse.

Schodl Ádám: budapesti kávéháztulajdonos.

Rösner Gusztáv: vasúti hivatalnok a MÁV-nál, állomási alfőnök; támogatását remélte a naplóíró állásügyben.

Kanovits Zoltán: hivatalnok az Osztrák Államvasútnál; a naplóíró segítséget/pártfogást remélt tőle állásügyben.

Feledy Sarolta: a naplóíró nőismerőse, Karolin testvére; 1889-ben a Nagymező utca 37. sz. alatt, Nohel Rezsőnél lakott (dolgozott cselédként?)

Feledy Druzsák Karolin (Feledy Klára?): a naplóíró nőismerőse, Sarolta testvére; 1889-ben Kőbányán lakott, a Füzér és Alkotmány utcák sarkán.

Róza szakácsné: abban a házban lakhatott, ahol Anna néniék.

Róza: fiatal lány, Muszil Feriéknél lakott, a naplóíró gyakran "nyomkodta".

Viktorin: a józsefvárosi pályaudvaron szolgált, 1889-ben a József utcában lakott.

Estány: a naplóíró budapesti cimborája.

Setti: bádogos a Lipót utca 1. sz. alatt, aki révén a naplóíró álláshoz jutni remélt.

Révész: budai cipész.

Betz: a naplóíró budapesti ismerőse; lakcíme 1889-ben: Síp utca 17.

Júlia: Stranszky Gyula nőismerőse.

Böhm: budapesti zálogos.

Röszler: pénztárnok a MÁV-nál.

Cseszkó: raktárnok/rakfelvigyázó a MÁV-nál.

Amesininé: a naplóíró budapesti ismerőse.

Mopszli: mopszli kutya a naplóíró baráti társasásgának tulajdonában.

Bleuer: zálogos Budapesten.

Gansfried: raktárnok a közraktárnál; a naplóíró régi, ifjúkori/családi ismerőse.

Walter: raktárnok/rakfelügyelő a közraktárnál.

Pacher Ferenc: pénztárnok a közraktárnál.

Tandler: egy MÁV-hivatalnok ismerőse.

Marci (Marczi): vsz. lóti-futi fiú, aki kisebb szolgálatokat tett a naplóírónak (üzenetek átadása, tiszta ruha kihordása), akárcsak Franczi.

Schneider: csapatvezető/rakfelügyelő a MÁV-nál.

Vida: feltehetőleg rakfelügyelő- vagy rakódómunkás-féleség a MÁV-nál.

Szobber: rakódómunkás vagy rakfelügyelő a MÁV-nál.

Mari: magyar leány Borossék lakásában; 1889 decemberében - meghódításakor - 18 éves volt.

Borossné: Boross felesége; a naplóíró szállásadója a Liliom utca 6. sz. alatt 1889 végétől fél évig; a lakásban zugbordélyt is működtetett.

Boross: fizetőpincér, Borossné férje; a naplóíró szállásadója a Liliom utca 6. sz. alatt 1889 végétől fél évig.

Sas: vsz. Sass János, vasúti tisztviselő.

Uzsák: csapatvezető a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Barta: csapatvezető a Dunaparti Teherpályaudvaron, majd kisegítő a központban.

Kopler: budapesti szabó.

Szikszay-féle vendéglő: vendéglő a VIII. ker. Kerepesi út 1. sz. alatt.

Popovics: hivatalnok, helyettes főnök a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Pujcsics: raktárnok/rakfelügyelő a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Reitszám Rudolf/Rezső: a naplóíró budapesti cimborája; később fővárosi hivatalnok.

Nagyné: Nagy felesége, egy ideig hősünk szállásadója volt.

Nagy: csapatvezető a MÁV Duaparti Teherpályaudvarán; Nagyné férje, egy ideig hősünk szállásadója volt.

Annus: Papp Sanyi kislánya (?).

Vörös: szabó (?) Budapesten.

Soretz: csapatvezető/rakfelvigyázó a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Metykó Katica: a naplóíró barátnőjelöltje, aki pénzzel is támogatta hősünket; a Kis Újság apróhirdetésén keresztül ismerkedtek meg.

Ebergényi Róza: a naplóírónak a Kis Újság 1889. december 3-i számában megjelent hirdetésére válaszolt.

Schwarz József: rakfelvigyázó/csapatvezető és kocsifelíró a MÁV Dunaparti Teherpályaudvaron; jó viszonyban volt a naplóíróval. Lakcíme 1889-ben: Angyal utca 9., 4-es ajtó; 1890-ben: Páva u. 25.

Gaganetz: raktárnok/rakfelügyelő-féleség a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Lehel: rakfelvigyázó/csapatvezető a MÁV Dunaparti Teherpályaudvaron.

Koszter: feltehtőleg raktárnok-féleség a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Raksányiné: budapesti ismerős; Raksányi felesége, Knopf Mihály nővére. Jó viszonyban lehetett Samoday Esztivel, a naplóíró ugyanis több ízben is Raksányinén keresztül jutatta el leveleit szeretőjéhez.

Raksányi: budapesti ismerős.

Knopf Mihály: Raksányiné öccse, rakódómunkás a MÁV Dunaprti Teherpályaudvaron.

Németh: a naplóíró kollégája a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarnál.

Lőwy, Lőw: állomásfelvigyázó a MÁV Dunaparti Therpályaudvarán.

Oettl: feltehetőleg a naplóíró egyik kollégája a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Vasser: feltehetőleg vendéglő-féleség, vagy annak tulajdonosa.

Szentkirályi (Dániel?): rakfelvigyázó/raktárnok a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

László: alkalmazott (raktárnok?) a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Kuriczák: feltehetőleg tisztviselő/raktárnok a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Holczer: minden bizonnyal raktárnok/rakfelügyelő a MÁV-nál.

Székely: feltehetőleg hivatalnok a MÁV-nál.

Mihoky: magasabb rangú hivatalnok a MÁV-nál.

Maurik: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Sincsák: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Sinták: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Saniga: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Mazák: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Manczig: rakódómunkás a teherpályaudvaron, a naplóíró beosztottja.

Braunecker: a naplóíró kollégája a MÁV Dunai Teherpályaudvarán; hősünk gyakran ebédelt nála.

Dieker: a naplóíró lakótársa Anna néniéknél.

Bányay: Miskolcról átkerült rakfelvigyázó a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Novák: rakfelvigyázó a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Szombati: raktárnok a MÁV Dunaparti Teherpályaudvarán.

Tiller (Samu?): kereskedő Budapesten.

Zánthó: a naplóíró kollégája a Dunaparti Teherpályaudvaron.

Marossy: a naplóíró kollégája a Dunaparti Teherpályaudvaron.

Spiller: a naplóíró kollégája a Dunaparti Teherpályaudvaron, rakfelügyelő.

Cserey: térmester a Dunaparti Teherpályaudvaron, a naplóíró felettese.

Vieszigmann, Viezzigmann: a naplóíró budapesti ismerőse; 1889-ben lakcíme: a Dessewffy utca 45. 4-es ajtó.

Kardos: alkalmazott (raktáros?) a vasútnál Budapesten.

Miskolczi: vasúti hivatalnok (raktárfőnök?) Budapesten.

Lowetinszky János József (1866. január 8., Pest - 1935. június 10., Budapest): kommunikációtörténeti fenomén, naplóíró, blogger.

Morva/cseh (illetve állítása szerint részben lengyel) származású - és sokáig osztrák állampolgárságú - önérzetes magyar nacionalista, antiszemita, szocialista, vallásos kispolgár. Tekintve, hogy az ő életéről és világáról szól a blog, részletesebb bemutatása helyett álljon itt inkább egy 1920-as évek elején írt önjellemzés:

„Személyemet illető jellemzésül felhozom, hogy dolgoztam mint egy kuli, de éltem mint egy grandsigneur, sohasem sajnáltam a pénzt semmire sem, segítettem, akin tudtam, nemcsak tanáccsal, de kaláccsal is. Szerettem a jót étel[ben], ital[ban] és dohányban. Igyekeztem megtalálni minden rossznak jó oldalát, s így életem, a nagyobb s átúszott sorscsapásoktól eltekintve, eléggé harmonikusan folyt le, s azt mondom, ha ma újból kezdhetném, újból így élném le ezt a részünkre szabott rövid időt. Nagy chauvinista voltam, de a háborús és különösen az utána következő évek kiábrándítottak, látva azt, hogy az emberiség soha sem a közös, hanem mindig az önös czélok elérhetéséért küzd többé-kevésbé tisztességes eszközökkel. És ettől megundorodtam, mert megtanultam ismerni az emberben az állatot, különbben és rosszabbul, mint az Zola „Bête humain”-jában ecseteli. Most már egyedül az emlékeimben dúskálódom. Gyermekkorom óta fő szórakozásom a könyv volt, ma is az, és ameddig szemem és eszem bírja, az is marad. Egyebekben mondják el bolondságaimat azok, akik ismerik, van ebből is jókora halommal. Szememre vetették egész életemben, hogy erőszakos és nyers vagyok. De sohasem érték fel ésszel azt a régi igazságot, hogy a diónak kemény ugyan a héja, de kellemes és jó a magva.”

Lowetinszky 1888 őszén összeszámolta adósságait. A lista előzetes munkálatairól 1888. október 19-én tesz említést - ott 924 forintról ír -, a fennmaradt, végleges összeállítás az 1888. november 15-i állapotot mutatja (majd később hozzáírta a Lindtner nevű katonatársától 1889-ben felvett kölcsöneit is).

A lista végösszege több mint 800 forint (a naplóíró egyébként hibát vét el a végösszegnél), valószínű tehát, hogy az októberi naplóbejegyzésben említett összeg téves, ugyanis a két dátum között eltelt egy hónap alatt nem adósodott el ennyivel. (A listáról készült fényképet lásd itt.)

Az összeg kapcsán annyit feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy ez igen nagy összegnek számított a korban - egy MÁV-nál alkalmazott távírász évi fizetésének felelt meg.

De kik is voltak hősünk hitelezői, hogyan tett szert ezekre az adósságokra?

Elsősorban pesti barátai, barátjainak családja (Muszilék, Papp Sanyiék), illetve a barátnő Eszti, és az ő rokonsága, akiknél éveken keresztül lakott (hitelre), és akik kisebb kölcsönökkel is támogatták az ifjú, teljesen megárvult, az anya után maradt hagyatékot felélő Lowetinszkyt a züllés útján [bővebben lásd itt]. Nagyobb öszegekkel szerepelnek még a hitelező listáján ismeretlen pestiek, talán háztulajdonosok, főbérlők lehettek. Több barátjának és volt munkatársásnak csak néhány forinttal tartozott a naplóíró, egyetlen élő pesti rokona, Anna néni (és férje) is csak alig valamivel több mint 30 forinttal szerepel az összeállításban.

Az iglauiak - a katonatársak és civilek: pékné, mosónő, kocsmárosok - a lista végén szerepelnek; nagy számban, de jellemzően csak néhány krajcárnyi hitellel. Mégis ezek az adósságok voltak hősünk számára a legégetőbbek, hiszen ezen hitelezőivel nap mint nap találkozott, és bizony nap mint nap szorongatták is futva a pénzük után, sőt, Lisi (egy iglaui kocsmárosnő) fel is jelentette. Ezeket a mikrohiteleket - legalábbis nagy részüket - törlesztette is a naplóíró (igaz, újabbakat is felvett); tekintve, hogy zsoldja semmire nem volt elég mindez kizárólag a rokonok, barátok segítségével („segélyeivel”, illetve újabb kölcsöneivel) volt lehetséges. Ezen pénzmozgások zöme - kb. 1888-tól - jól nyomon követhetők a naplóban; bővebb elemzésre itt nincs módom, de azt még kiemelném, hogy Lowetinszky hitelélete ekkor még teljesen egyoldalú volt: míg ő a fél gyalogezrednek, és szinte az összes pesti barátjának tartozott, addig őneki nem tartozott senki.

A lista maga pedig - átírva, az adósságokat csökkenő sorrendbe rendezve - a következő:

A naplóíró 1881 júniusában - 15 és fél évesen - tért vissza Pestre Morvaországból, ekkor született a lenti dokumentum, amelyben özvegy anyja hozzájárul ahhoz, hogy kiskorú fia beléphessen a pénzügyőrséghez. Erre végül azonban csak 1883 januárjában került sor; hősünk az év végéig dolgozott itt, míg le nem csukták.

„Közjegyzői okirat

/pecsétek, díjjegyzék stb./”

forrás: Budapest Főváros Levéltára, VII.200. (Ökröss Bálint közjegyző iratai) 739/1881.

Budapest Főváros Levéltára, IV.1411.b (Budapest Székesfőváros Árvaszékének iratai. Általános iratok) 221/1882.

[A közölt dokumentum 1882. január 11-én Budapesten készült szószerinti másolata a Borbás Gáspár által felvett állítólag eredeti leltárról.]

Papp Sándor, Sanyi (1863-1925): a naplóíró gyermekkori barátja, tapétázó, szobafestő munkás, Papp Jancsi bátyja. Könyveit és éremgyűjteményét a naplóíróra hagyta.

A naplóíró és Sanyi 1878-ban ismerkedtek meg (szomszédok voltak a Sebestyén utca 3. számú házban), együtt kezdtek el naplót írni 1882-ben. Hősünk többször húzta meg magát Sanyiéknál, 1886. májusától egészen a bevonulás napjáig náluk lakott az I. kerületi Promontori út 15. szám alatt; Sanyi címe 1889-ben is ez volt.

Érdekesség, hogy Papp Sándor részt vett a Wenckheim-palota (ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főépülete) építésében (pontosabban nyilván a tapétázásában); 1889. október 26-án írta a naplóíró, hogy: „11-kor el Sándorhoz a Wenckheim-féle házhoz, ahol dolgozott”.

Az 1920-as évek elején így mutatta be barátját a naplóíró:

„Papp Sándor, tapétázó munkás

Gyermekkori, legjobban szeretett barátom. Igazi tatár typus, önfejű, konok, hajthatatlan, de becsületes, jószívű magyar. Különcz a szó szoros értelmében. Családtagjaihoz ragaszkodik, de azt a világért nem mutatja, de amikor bajban vannak, akkor feltétlen ott van. Zárkózott kedélyű, philosóphikus hajlamú, nagy könyvbúvár, erősen conservatív természetű, és törhetetlen 48-as függetlenségi ember. Barátságunk, bár már ritkán érintkezünk, fennáll. Gyűjtőszenvedélye van, különösen a könyveket gyűjti, tőle örököltem én is könyv-, régi pénz-gyűjtési szenvedélyemet, ő szoktatott reá a parfümre. Volt aránylagos jómódban, de legtöbbet nyomorgott. Szenvedélyei nincsenek, egyedül a könyvek, de ezekre erején felül is áldoz. Tudok esetet, hogy ez az ember, aki hétszámra 10 krajczárból ebédelt naponta, a vasárnap kivételével, habozás nélkül adott 5 frtot egy neki megfelelő könyv[ért], metszet[ért], vagy régi pénzért. Hűséges, nem igen barátkozó, szomorúbb napjaimban odaadóan támogatott, és megosztotta velem utolsó falatját. Rajongóan szereti velem együtt szülővárosunkat, Budapestet, melynek minden zegét-zugát ismeri, különös előszeretettel gyűjti a fővárosra vonatkozó könyveket, röpiratokat, metszeteket, képeket, van is belőlük egy olyan könyvtára, hogy ritkítja párját, és kár lesz, ha avatatlan kezekbe kerül. Könyveit annyira félti, hogy ha elmegy hazulról, szobáját bezárja, s abba közvetlen környezete sem léphet be őnélküle. Boldog gyermekkorom legkedvesebb lénye marad nekem mindig.”

Mivel Lowetinszky János József apja nem szerezte meg sem a pesti illetőséget, sem a magyar állampolgárságot, így fia sem örökölhette azt, hősünknek ezért kellett végül a 20. életévének betöltése után Iglauban végeznie a katonai szolgálatot, mitán besorozták. 

Több éves huza-vona után állapították csak meg a helyi és a morvaországi hatóságok, hogy hősünk walterschlagi illetőségűnek és osztrák állampolgárnak tekintendő.

Az árvaszékileg kirendelt gyám, Borbás Gáspár (VII. Stáhly utca 7.) 1882. június 15-én írta a következő folyamodványt Budapest Székesfőváros Tanácsához:
„gyámoltam (…) jelenleg nagybátyjánál Morvaországban, Hermantsch nevű községben tartózkodik, s ugyanott mint önkénytes belépni szándékozik. Minthogy pedig a hadseregbei fölvételnél határozottan kívánják hatósági bizonyítvánnyal kimutatni azt, hogy hová való illetőségű, az iránt esedezem a Tek. Tanácshoz: Méltóztassék hatósági igazolványt adni arról, hogy gyámoltam, kiskorú Lovetinszky János bpesti illetőségű”

Borbás 1883. január 12-én újabb folyamodványt adott be az akkor már Budapesten tartózkodó gyámoltja nevében:
„gyámoltam 17. évet betöltvén a hadseregbe mint rendes katona tényleges szolgálatra óhajt belépni. A hadseregparancsnokság a felvételhez kívánja, hogy Budapest főváros tekintetes Tanácsától „belépti bizonyítvány (Eintritt-Zeugniss)” mutatassék fel, miért is az iránt esedezem a tekintetes Tanácshoz”.

Végül Walterschlag község 1884. június 17-i, illetve a datschitzi kerületi kapitányság július 22-i átiratával megküldött nyilatkozat szerint ismerték el walterschlagi (valtínovi) illetőségűnek a naplóírót. Egy hónap elteltével ez már hősünk tudomására jutott:
„Jelen kérvényhez csatolva volt keresztlevelemet és gyámatyám részére a főv. árvaszék által kiállított végzést mai napon átvettem, s egyúttal értesítve lettem, hogy illetőségi helyem Valtinova község.
Bpest, 1884. aug. 19.
Lowetinszky János”

„1878 elején nagy botrányt csinálhattam, mert ismét a kicsapás már megszokott Damokles kardja került csak csínyeket főző, szőke buksi fejem felé, anyám kénytelen volt kivenni az iskolából” - írja a naplóíró gyermekkorára emlékezve (lásd itt).

Az iskola (Budapest székesfővárosi VIII. kerületi - majd IX. kerületi - községi nyilvános polgári fiúiskola) anyakönyvében nincs nyoma botránynak, „csupán” annak, hogy a naplóíró 5 tárgyból állt bukásra a tanév első időszaka után. A polgáriból 1878. február 8-án „kimaradt” az akkor tizenkét éves naplóíró, aki végig osztályának leggyengébb tanulói közé tartozott.

Nézzük a jegyeit (az egyes a legjobb)!

az 1876-1877-as tanév évvégi értesítője (I. A):

vallástan: -
magyar nyelvtan: 3
német nyelvtan: 3
földrajz: 3
számtan: 2
mértan: 3
természetrajz: 4 (elégtelen)
rajz: 4 (elégtelen)
szépírás: 3
torna: 2
ének: 3

az 1877-1878-as tanév I. időszakának értesítője (II. A):

hitttan: 2
magyar nyelv: 4 (elégtelen)
német nyelv: 3
földrajz és statisztika: 4 (elégtelen)
számtan: 2
mértan és rajz: 3
természetrajz: 3
szabadkézi rajz: 4 (elégtelen)
szépírás: 4 (elégtelen)
torna: 3
ének: 4 (elégtelen)
 

forrás: Budapest Főváros Levéltára, VIII.232.b (Budapest Székesfőváros IX. kerületi Knézits utcai községi polgári fiúiskola, anyakönyvek) 1–2. kötet (1876/77., illetve 1877/78. évi anyakönyvek).

Eszti, Samoday Eszter (Bendl Ferencné): éveken keresztül a naplóíró szeretője, kitartója, illetve élettársa Budapesten.

Eszti 1882 októberében ismerkedett meg az akkor még kevesebb mint 17 éves - már teljesen árva - naplóíróval, miután az az ő lakásukban vett ki albérletet. Hősünk 18 éves korában, 1884. január 11-én létesített első ízben szexuális kapcsolatot az akkor 34 éves nővel (ez volt hősönk ötödik „hódítása” az életében): „1884 januárjában hazamentem Bendlékhez, ott az asszonnyal magam lévén otthon, viszonyba keveredtem [...]. A nő nem volt törvényes neje Bendlnak, neve Samoday Eszter volt, ugyanazév márcziusában azonban viszonyukat törvényesítették”.

A későbbiekről pedig így ír visszaemlékezéseiben: „tengődtem lopva a napot, éldegélve menage a troisban az árvaszéknél levő tőkém terhére, [...] közös háztartásra léptem most már Bendlnével, a Bokréta utcza 22. számú házban bérelve lakást [...] Bendlnével összeveszve, azt ott hagytam, [...] Bendlné segített, amit tudott [...] elemózsiát meg Bendlnétől kapva, egész szeptember 30-ikáig, a bevonulásom előtti napig”.

Lowetinszky Jánosné, szül. Kreicsy (Kreitsy) Mária: a naplóíró anyja.

1840-ben látta meg a napvilágot Wetzlarban, 1862. május hó 18-án a terézvárosi plébániatemplomban ment feleségül hősünk apjához. Férje halála után éveken át Borbás Gáspár szeretője/élettársa volt.

"Anyám családi viszonyairól vajmi keveset tudok, jó ideig őriztem egy Amerikába ment öccse leveleit, de azok Bendlné, szül. Samoday Eszter féltékenysége következtében egyszer el lettek égetve, még akkor, amikor nem foglalkoztam tüzetesebben eme dolgokkal, így tartalmukról mit sem tudok. Anyám Festetich gróféknál volt [vsz. szolgáló], atyám onnan vette el, a Nádor és Zrínyi utcza sarki palotából. Sem szüleiről, sem hozzátartozóiról mit sem tudok. A magam tapasztalata, hogy igen erélyes, művelt, gazdaságos asszony volt, aki a könyveket igen szerette, több nyelvet beszélt, s hirtelen természetű volt." - írta a naplóíró egy visszaemlékezésében.

1881. november 4-én halt meg Budapesten, öngyilkos lett, gyufaoldatot ivott. Hagyatéki iratait lásd itt.

Lowetinszky János: a naplóíró apja.

1830. június 30-án született Walterschlagban. 8 évnyi katonáskodás után 1860-ban Pesten telepedett le. Szabó volt a foglalkozása, az iparjegyet 1867-ben szerezte meg Pest város tanácsától. 1862. május 18-án a terézvárosi plébániatemplomban vette feleségül Kreicsy Máriát. 1872. október 3-án halt meg Pesten.

Édestestvérei: Mária (Morvaország), Anna (Budapest), Antal (Morvaország); féltestvérei: Katalin (Bécs), Franciska (Bécs), Ferenc (Morvaország), Antónia (Morvaország) - utóbbiak apjának (tehát a naplóíró nagyapjának) második házasságából születtek, anyjuk egy bizonyos Dorottya volt, aki 1881 novemberében halt meg.

Stranszky Gyula: a naplóíró pesti barátja; 1883. január 24-én találkoztak először: „Österreichernél voltam, új ismeretség egy Stransky Gyulával”.

Az 1920-as évek elején így emlékezett reá a naplóíró:

„Stranszky Gyula kárpitossegéd

Gyermekkori barátom, vad, erőszakos, rettentő könnyelmű fárter, aki előtt semmi sem volt szent, amikor az ő becses énjéről volt szó. Lopott, csalt, ha neki kellett, viszont két kézzel szórta [a pénzt], ha kedvére való emberrel jött össze. A [ezernyolcszáz]nyolcvanas években heti keresete 25–30 forint volt, ami nagy pénz volt akkoriban, de arról, hogy lakásról, ruháról, a bekövetkezendő télről gondoskodott volna, szó sem volt. Felsőruhát akkor vett, ha az lerongyosodott róla, fehér alsóruhát, ha keresete volt, megvette tetőtől talpig, a szennyest a sarokba vágta, s csak ősszel, amikor már szorult a kapcza, szedte össze, és mosatta ki, hogy azután eladhassa. Vad erőszakossága annyira ment, hogy az általa igen szeretett Aranka nevű leánynak, mert az asztalon keresztül tányérjába nyúlt, kezében levő villával kiszúrta az egyik szemét. Elbizakodott, amikor jól ment dolga, gyáván meghunyászkodó a nem szeretem napokban. Bolondabbnál bolondabb ötletei voltak. Így egy alkalommal, hideg napon, meglátogattam erzsébetfalvi lakásán. Az ipse egy széket állított a befűtött takaréktűzhelyre, és ott gunnyasztott, melengetve magát. Féktelen kicsapongó életmódja – korán a család, későn az emberiség részére – tüdővészben elvitte a halál 42 éves korában.”

A dualizmus korában a sorozások március/április folyamán zajlottak; walterschlagi illetőségű hősünk kénytelen volt ezért Morvaországba utaznia Budapestről - közel két hetet töltött ekkor távol szülővárosától, ez idő alatt minden bizonnyal meglátogatta morvaországi rokonait, valamint apja Bécsben élő testvéreinek családjait is.

Naplójában így - igen szűkszavúan - örökítette meg ezeket a napokat:

1886. március 17.: Este elutaztam Pestről Morvaországba sorozatra.
1886. március 22.: Komisz 4 órai menet után Teltschbe értem sorozatra.
1886. március 26.: Elutaztam Morvaországból.
1886. március 27.: Bécsbe értem.
1886. március 30.: Bécsből elutaztam.

Kern József: Lowetinszky Katalin (a naplóíró egyik bécsi atyai nagynénjének) férje; 1918. november 5-én halt meg.

Lowetinszky Franciska, Franczka: a naplóíró atyai nagynénje /az apa féltestvére/ Bécsben, Strasák János férje; az 1850-es évek legelején születhetett, 1920. augusztus 4-én halt meg.

Strasák János: a naplóíró atyai nagynénjének, Lowetinszky Franciskának férje Bécsben; bécsi lakcíme 1889-ben: X. Eckertgasse 14. II. emelet 9.
1908. november 20-án halt meg.

Franz Tichy, Feri: a naplóíró rokona Bécsben; címe 1889-ben: X. Wielandgasse 25. III. emelet.

Novák Katica: szolgálóleány Dvorzsákéknál Hermantschban.

Witu József: a naplóíró közeli, gyermekkori ismerőse Hermantschban, igen szerették egymást; talán szolgálóként dolgozott Mari néniéknél.

Lesnik, csehül Lezník: település Oben Oujezdtől délre.

Hlinsko: város Pardubitztól (Parubice) délre.

Richnov, Rychnow, csehül Rychnov: város Hlinskótól keletre.

Oben Oujezd, csehül Horní Újezd: falu Leitomischeltől délre.

Unten Oujezd, csehül Dolní Újezd: falu Leitomischeltől délre.

Greifl: tartalékos szakaszvezető a 81. gyalogezrednél.

Lettowitz, csehül Letovice: falu Boschkowitztól északkeletre.

Swittawka/Zwittawka, csehül Svitávka: település Boschkowitztól északnyugatra.

Chrudichrom, csehül Chrudichromy: település Boschkowitztól északnyugatra.

Czernahora, csehül Černá Hora: település Brünntől északra – illetve hegy azon a környéken.

Lipuwka, csehül Lipůvka: település Brünntől északra.

Krispal: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Reischl: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Otto (1833-1900), illetve Josef (1836-1929) Cordier von Löwenhaupt: vezérőrnagyok.

Leskau, csehül Liskovec (Nový Liskovec, ill. Starý Liskovec): falu Brünntől délnyugatra.

Wranau, csehül Vranov: település Brünntől északra.

Lerch: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél, tartalékos őrvezető.

Hussowitz, csehül Husovice: település Brünntől északra.

Polzer: őrmester a 81. gyalogezrednél.

Filla: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Rappotitz, csehül Rapotice: település Krallitztől keletre.

Kranyák: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Krallitz, csehül Kralice nad Oslavou: település Namiesttől keletre.

Wladislau, csehül Vladislav: falu Trebitschtől nyugatra.

Kraholof, csehül Krahulov: település Trebitschtől nyugatra.

Mack: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél; 1889-et megelőzően szerelt le, trebitschi illetőségű.

Friedrichsdorf: falu Iglautól északra, ma a város része.

Joseph Philippovic von Philippsberg, báró (1819.04.28.-1889.08.06.): táborszernagy.

Karl Albert Bombelles, gróf (1832.08.17.-1889.07.29.): admirális, zenész, író.

bővebben lásd itt.

Müller: vendéglős Iglauban.

Syrokó: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Skupa: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Erblich: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Göltz: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Karlshütte: üveghuta az erdő közepén Hilbersdorftól északra.

Hilbersdorf, csehül Heroltice: falu Iglautól északra.

Cižek Karolin: német nemzetiségű leány, akit a naplóíró 1888 februárjában „hódított meg” (egy postakocsin), 25 éves volt ekkor.

Nesziva: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Obvřil: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Hollanek: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Sviowny: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Stark: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél; őrvezető.

Miksche: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Hanák: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Leopold Marady: tiszthelyettes (majd hadnagy) a 81. gyalogezrednél.

Pollák leány: iglaui leány, a naplóíró kedves ismerőse, Schwab Kati barátnője.

Hajek: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Kadrnouska: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Syrovi: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Drwota: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Skbenárzs: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Masa: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Zsivovolsky: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél.

Filip: a naplóíró katonatársa a 81. gyalogezrednél; a kórházban dolgozott, hősünk rendszeresen tőle szerezte be a morphint és az egyéb szereket.