Mivel Lowetinszky János József apja nem szerezte meg sem a pesti illetőséget, sem a magyar állampolgárságot, így fia sem örökölhette azt, hősünknek ezért kellett végül a 20. életévének betöltése után Iglauban végeznie a katonai szolgálatot, mitán besorozták. 

Több éves huza-vona után állapították csak meg a helyi és a morvaországi hatóságok, hogy hősünk walterschlagi illetőségűnek és osztrák állampolgárnak tekintendő.

Az árvaszékileg kirendelt gyám, Borbás Gáspár (VII. Stáhly utca 7.) 1882. június 15-én írta a következő folyamodványt Budapest Székesfőváros Tanácsához:
„gyámoltam (…) jelenleg nagybátyjánál Morvaországban, Hermantsch nevű községben tartózkodik, s ugyanott mint önkénytes belépni szándékozik. Minthogy pedig a hadseregbei fölvételnél határozottan kívánják hatósági bizonyítvánnyal kimutatni azt, hogy hová való illetőségű, az iránt esedezem a Tek. Tanácshoz: Méltóztassék hatósági igazolványt adni arról, hogy gyámoltam, kiskorú Lovetinszky János bpesti illetőségű”

Borbás 1883. január 12-én újabb folyamodványt adott be az akkor már Budapesten tartózkodó gyámoltja nevében:
„gyámoltam 17. évet betöltvén a hadseregbe mint rendes katona tényleges szolgálatra óhajt belépni. A hadseregparancsnokság a felvételhez kívánja, hogy Budapest főváros tekintetes Tanácsától „belépti bizonyítvány (Eintritt-Zeugniss)” mutatassék fel, miért is az iránt esedezem a tekintetes Tanácshoz”.

Végül Walterschlag község 1884. június 17-i, illetve a datschitzi kerületi kapitányság július 22-i átiratával megküldött nyilatkozat szerint ismerték el walterschlagi (valtínovi) illetőségűnek a naplóírót. Egy hónap elteltével ez már hősünk tudomására jutott:
„Jelen kérvényhez csatolva volt keresztlevelemet és gyámatyám részére a főv. árvaszék által kiállított végzést mai napon átvettem, s egyúttal értesítve lettem, hogy illetőségi helyem Valtinova község.
Bpest, 1884. aug. 19.
Lowetinszky János”