Švejk-jegyzetek

transport: szállítmány, itt átutazó/bevonuló katonai kontinges.

Jancsi, Papp János: a naplóíró gyermekkori barátja; Papp Sanyi öccse, 1912. január 6-án halt meg.

Ugyanazon a napon vonult be a katonasághoz, mint hősünk (ő viszont Budapesten, a Ferdinánd/Nándor-laktanyában szolgálat).

Papp Jánosné szül. Rosenberg Mária: Papp Sanyi és Papp Jancsi anyja, 1904. december 10-én halt meg.

Gazsi, Borbás, Borbás Gáspár: a naplóíró gyámja.

Hősünk megözvegyült anyjának volt szeretője, kecskeméti születésű ügyvéd, ügyész. Annak a Borbás Gáspárnak az apja, aki később a magyar futballválogatott első gólját szerezte.

A naplóíró az 1920-as években a következőképpen mutatta be egykori gyámját:

„Borbás Gáspár székesfővárosi f. ügyész.

Kerek koponyájú ivadéka Kecskemétnek, benne eme faj jó és rossz tulajdonsága. Családomnak csak vesztére volt. Anyám 1872-ben elözvegyülve, 1875-ben beléje gabalyodott a nálánál fiatalabb szemrevaló legénybe, benső viszonyt kezdett vele, később concubinatusban ['vadházasságban'] éltek. A viszonynak következményei voltak: Károly, aki zsenge korban elhúnyva, Kecskeméten lett eltemetve, és Sándor, aki circa 11 hónapig élt, 1879 mártiusában lett eltemetve. Ezen viszony következtében anyám elhanyagolt, életemet a cselédség között töltöttem, amely Borbás ellen uszított, s miután perpatvarkodások a férfi könnyelmű élete folytán gyakoriak voltak, megesett, hogy én, a 12 éves siheder támadtam a felnőtt emberre, fatuskóval fenyegetve meg őt. Az egészségtelen viszony 1880-ig tartott, de háztartásunkat anyám már 1879 novemberében felosztotta. Borbás a fővárosnál nyert alkalmazást, és lassan egészen elhidegült, aminek következménye lett anyámnak 1881 november 2-án gyufaoldattal elkövetett öngyilkossága, amibe XI/4-én bele is halt szegény, csalódva szerelmében és gyermekében. Ezt nem bírta ki. Borbás gyámom lett, bizony, a viszony feszült volt jó ideig köztünk, s csak lassan-lassan enyhült. Anyám halála után elvette Apaticzky Olgát, a VI. ker. tiszti orvosának leányát, aki két fiút szült neki: Gáspárt, elég jó nevű ügyvédet, akit a fővárosnál mint alügyészt a commun alatti magatartásáért nyugdíjaztak, és Sándort, aki magasabb papi kiképzést nyerve, fővárosi hitoktató, s ragaszkodik hozzám; ifj. Borbás Gáspár jelesebb footballbajnok volt, s mint ilyen bejárta Európát, dicsőséget szerezve a magyar névnek. Az öreget nyugdíjazták, s Jászkerekegyházán épített tusculánumában ['békés lakában'] él, hol meg is látogattam. Valószínű, hogy feleségétől elválva 5-6 évi együttlét után, mostanában elvette a [18]70/80-as évek hírhedt Schwarz Lauráját, mert azt nála találtam. Ez a nő nagyot vétkezhetett anyám ellen, mert mindenszentekkor felkereste s bevirágozta sírját, s tőlem láthatóan fél. A fiúkkal jóban vagyunk.”

Borbás Gáspár lakcíme 1889-ben: VII. Dohány utca 82., 1892-ben: K. Korona((-hg.)) út 4. III. em. 6.

Korcsekné: a naplóíró keresztanyja. Hősünk és keresztszülei között nem lehetett szorosabb kapcsolat, leginkább csak nagyobb ünnepek alkalmával találkoztak.

Andris: rendőr (19. századi pesti szleng).

Józsa Márton: a naplóíró budapesti nagybátyja (atyai nagynénjének, Lowetinszky Annának férje), 1912. december 12-én halt meg.

Anna, Anna néni, Lowetinszky Anna: a naplóíró atyai nagynénje Budapesten, tulajdonképpen hősünk egyetlen vérszerinti rokona Magyarországon, Józsa Márton felesége; 1840-ben született, 1923. október 14-én halt meg.

Sokat bajlódott haszontalan unokaöccsével, sokszor összetűzött vele, gyakran tartott neki erkölcsi és vallási prédikációkat. Az 1920-as években jegyezte le a naplóíró a következőket:

„A részegség stádiumai: Öreg nagynéném, Józsa Mártonné, sz. Lowetinszky Anna amikor gyakori berúgásaimért korholt, a következőképp igyekezett leszoktatni: elmondotta, hogy a részegségnek négy stádiuma van: 1.) énekel mint a madár, 2.) nevet mint a bolond, 3.) ordít mint az oroszlán, végül 4.) fetreng mint a disznó a részeg ember - és igaza volt neki, keresztülmentem az összes fentjelzett stádiumokon részeg állapotban.”

Három Nyúl kaszárnya: ekkoriban katonai szállítóházként funkcionáló laktanya Budán, a Vízvárosban, a Három Nyúl utcában (ma: II. kerület, Vitéz utca). Mivel ezekben a hónapokban Budán, Papp Sanyiéknál lakott a naplóíró, ezért ide vonult be 1886. október 1-én Papp Jancsival; mindez egy egy későbbi visszaemlékésből derül ki.

Mikus: a naplóíró kollégája a pénzügyőrségnél 1883-ban.

Lukáts: vigyázó a pénzügyőrségnél, a naplóíró kollégája 1883-ban.

Blaha: vigyázó a pénzügyőrségnél, a naplóíró kollégája 1883-ban.

Horváth: vigyázó a pénzügyőrségnél, a naplóíró kollégája 1883-ban.

Bauer Netti: a naplóíró barátnőjelöltje Budapesten.

Svethly: fővigyázó a pénzügyőrségnél, a naplóíró kollégája a pénzügyőrségnél 1883-ban.

Feledy Klára: a naplóíró budapesti ismerőse.

Oláh: fölvigyázó a pénzügyőrségnél, a naplóíró kollégája 1883-ban.

Uhlarik Mari: a naplóíró ismerőse (barátnőjelöltje?).

Schantek: a naplóíró barátja Budapesten.

Erzsi/Örzsi: a naplóíró barátnője ifjúkorában.

Österreicher: kávéház Budapesten.

Az 1920-as években így emlékezett a naplóíró: „Meg kell itt emlékeznem a Diófa- Rákóczi/Kerepesei út sarkán valamikor volt Oesterreicher kávéházról, amely városszerte híres volt kitűnő süteményeiről, különösen a 12 fillérért adott mákkal túltömött kalácsáról.”

Friedländer: kocsmáros/kocsma Budapesten; az 1888-as hitelezői listán is feltehetőleg ő szerepel.

Zrínyi: kocsma Pesten.

Gizella: a naplóíró kocsmabeli (Markotányos pince) hölgyismerőse.

Vlasits: fővigyázó, a naplóíró kollégája a pénzügyőrségnél 1883-ban.

Eitner: a naplóíró budapesti barátja.

Hellman: a naplóíró ismerőse 1883-ban.

Juraszek: a naplóíró ismerőse 1883-ban.

Heyhal: a naplóíró ismerőse 1883-ban.

Mészáros: a naplóíró barátja 1883-ban; talán azonos azzal a Mészáros Józseffel, aki szerepel az 1888-as hitelezői listán.

Bakonyi: a naplóíró barátja 1883-ban.

Markotányos pince: vendéglő/kocsma Budán; a naplóíró törzshelye volt 1883-ban.

Laufer Viktor: a naplóíró budapesti ismerőse/barátja.